A hipnoterápiával kapcsolatosan számos téves elképzelés él a köztudatban. Azt hihetjük, hogy aki ilyesmivel foglalkozik, az szinte elvarázsolja a pácienst, nekünk semmi dolgunk, leülünk a kényelmes fotelbe, és csak hagyjuk, hogy a szakember tegye a dolgát, amitől mi így vagy úgy megváltozunk. De az is lehet, hogy félünk attól, hogy mire is fog rábírni bennünket az a pszichológus, vagy terapeuta, aki ilyen eszközt használ. Attól is tarthatunk, nekünk nem fog sikerülni, hiszen olyan stresszesek a napjaink, mindig feszültek vagyunk, bizonyára nem leszünk képesek arra, hogy felengedjünk és átadjuk magunkat az ellazult állapotban felmerülő belső képzeleti képeknek. Az igazság az, hogy ezek közül a hiedelmek közül egyik sem igaz. A hipnózis tulajdonképpen egy mély, ellazult állapotot jelent. Aki ezzel a módszerrel dolgozik, az nem varázsló, csupán ahhoz segíti hozzá a segítségért folyamodó pácienst, hogy ellazuljon, és befelé tudja összpontosítani a figyelmét. A páciens szabad akarata természetesen nem befolyásolható. Hiába kérnék hipnózisban olyan dologra valakit, amit nem akar megtenni, nem tenné meg. A harmadik, nagyon gyakori félelem is alaptalannak bizonyul. A hipnózis mély ellazult állapota mindenki által elérhető, aki valaha képes volt arra, hogy elaludjon! Próbáljuk csak meg felidézni, vagy ma este elalvás előtt megfigyelni, mi is történik, amikor lehunyjuk a szemünket! Ugye mindenféle képek, érzetek kerülnek elő a fejünkből? (Ezeket a képeket a szakirodalom hipnagóg képeknek nevezi, nem véletlen az elnevezés hasonlósága, hiszen a hipnózisban is efféle képeket figyelhetünk meg a belső látásunkkal.) Közben az izmaink ellazulnak, egy szinte megfigyelhetetlen pillanat, és már alszunk is. Aki szeretné kipróbálni, milyen is ez a mély relaxált állapot, a következőket ajánlom. Helyezkedjen el kényelmesen, ha kedve van hozzá, csukja be a szemét, és figyelmét összpontosítsa a légzésére, majd figyelje meg, a teste mely pontjain érez feszültséget. Ezeken a pontokon az izmait próbálja meg tudatosan ellazítani, azután csak figyelje tovább a légzését. Van, akit zavarnak a megjelenő belső képek, mert valahogy rossz érzéseket keltenek benne. Ilyenkor, ha otthoni gyakorlásról van szó, azt javaslom, nyugtázza, hogy valamilyen kellemetlen képet lát, de ne töltsön vele időt, hanem fordítsa a figyelmét újra a légzésére. Figyelje meg, ahogy beszívja és kifújja a levegőt, hogy milyen a levegő hőmérséklete, milyen a légzésének a ritmusa, stb.. Megfigyelheti, hogyan hat magára, hogy az éltető, friss levegőt beszívja, az elhasznált, felesleges anyagokkal teli levegőt kifújja. Milyen érzés, hogy a szervezetünk ilyen szoros kapcsolatban van a közvetlen környezetünkkel? Bármit megfigyelhetünk, ami a testünkkel és a bennünk lévő érzésekkel kapcsolatos. Közben egyre lazábbak leszünk, a légzésünk egyre egyenletesebbé válik, megnyugszunk. Ilyenkor próbáljuk meg teljesen átadni magunkat ennek a mozdulatlanságnak. A testünk teljesen ellazul, mozdulatlan, közben már szinte magától, akaratlagos irányítás nélkül szívjuk be és fújjuk ki a levegőt. Engedjük bele magunkat ezekbe az érzésekbe, amennyire csak tudjuk. Élvezzük az időtlenségnek a nyugalmát, a teljes ellazulást, és töltődjünk föl ezzel a kellemes érzéssel. Aztán lassan, a saját ritmusunkban mozdítsuk meg az ujjainkat, lábainkat, nyissuk ki a szemünket. Közben pedig hozzuk magunkkal azokat az érzéseket, amiket átéltünk, hogy velünk legyen a nap folyamán. A hipnoterápia során a páciens nem csak ellazul, hanem megfigyeli belső képeit, azokat a szimbólumokat, amelyek az ő érzelmi világát megjelenítik, és a képeken aktívan, a terapeuta segítségével dolgozik. A KIP-nek nevezett hipnoterápiás módszer esetében un. hívóképeket adunk. Ez a kezdeti időszakban lehet rét, patak, hegy, ház, vagy bármi más is, amit a páciens szeme előtt megjelenik. A relaxáció alatt a páciens a terapeuta kérdéseire válaszol, közöttük interakció zajlik. Így a páciens megismeri önmagát, újra tudja élni, és korrigálni azokat a dolgokat, amelyekben elakadt, ami neki problémát jelent. A terapeuta értő hallgatása, elfogadása, megértése segítenek abban, hogy a páciens megbízzon benne, és az ellazulást követően meg is tudják beszélni, hogy a páciens mit élt át. Ezáltal alakulnak át a megélt élmények, változik meg azok értékelése.